Pislog és férgek. Petőfi Sándor: AZ UTÓSÓ EMBER | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár, Pislog és férgek

S gondolta: "Van időm, én várhatok. Előttem szolgáim, a századok, fujják szikrámat, mig láng lesz belőle; bár Jónás ezt már nem látja, a dőre, Jónás majd elmegy, de helyette jő más," igy gondolá az Ur; csak ezt nem tudta Jónás, s azért felette megharaguvék, és mondta: "Mikor ide kijövék, s azóta napról-napra s egyre többen jöttek a városból kérdezni tőlem, kicsit gunyolva, kicsit félve-bánva, hány nap van hátra még?

S én számról-számra közlém pontosan.

Milanovich Domi Ezt tanítják a bűvészek az emberi figyelemről A gyerekeknél előforduló cérnagiliszta inkább pislog és férgek kicsit undorító, de komoly panaszokat általában nem okoz. A bélférgesség egyik leggyakoribb oka a rossz higiénia, de szerencsére Magyarországon alapvetően nem túl gyakori. Az emberi szem ennek csak a töredékét képes érzékelni, körülbelül a — nm hosszúságú hullámokat.

S most szégyemben hagytál! Hazudtam én, és hazudott a naptár.

Pislog és férgek, Petőfi Sándor: AZ UTÓSÓ EMBER

És hazudott az isten! Ezt akartad?

Bünbánók jószándékát megzavartad. Hiszen tudhattam!

Kellet volna tudni! Azért vágytam hajón Tarsisba futni Mert te vagy aki fordit rosszat jóra, minden gonoszank elváltoztatója.

Pislog és férgek

De már az én lelkem vedd vissza tőlem, mert jobb nekem meghalnom, hogysem élnem. S örüle Jónás módfelett a töknek. Aztán egy reggel, hajnaltájra, szerzett a nagy Uristen egy kicsinyke férget, mely a töknek tövét megrágta volna pislog és férgek tette hogy indája lekonyulna, levele megpörögve kunkorodna s az egész tök elaszva szomorodna.

Oly vékonnyá fonnyadt, amily nagyra felnőtt: nem tartott többet sem árnyat, sem ernyőt. S akkor az Isten szerze meleget s napkeleti szárasztó szeleket s lőn hogy a nap hévsége megsütötte Jónás fejét, és megcsapván, felette bágyadttá szédítette, ugyhogy immár ugy érzé, minden körülötte himbál, mintha megint a hajón volna; gyomra kavargott, és gyötrőn égette szomja s ezt nyögte csak: pislog és férgek vedd vissza kérlek, mert jobb már hogy meghaljak, semhogy éljek. És én ne szánjam Ninivét, amely évszázak folytán épült vala fel?

Fényérzékelés

Ne szánjam Ninivének ormát mely lépcsőt emelt a jövőnek? A várost amely mint egy fáklya égett nagy korszakokon át, és nemzedékek éltek fényénél, s nem birt meg vele a sivatagnak annyi vad szele?

Melyben lakott sok százszor ezer ember s rakta fészkét munkálva türelemmel: ő sem tudta, és ki választja széllyel, mit rakott jobb- s mit rakott a balkezével?

Bizd azt reám, majd szétválasztom én. A szó tiéd, a fegyver az enyém. Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.

Pislog és férgek, A fényérzékelés fejlődése

Ninive nem él örökké. A tök sem, s Jónás sem.

Ejön az ideje még, születnei fognak ujabb Ninivék és jönnek uj Jónások, mint e töknek magvaiból uj indák cseperednek, s negyven nap, negyven év, vagy ezer-annyi, az én szájamban ugyanazt jelenti. A nap az égen lassan ballagott.

Messze lépcsős tornyai Ninivének A szörnyű város mint zihálva roppant eleven állat, nyult el a homokban.