Stone Jeffrey Az Elohalott Balladaja

Egy személy átkeveredik a keresztezett férgekkel,

Árnyékok Az első dolog, ami Esztike fejébe szöget ütött, olyan volt, mint egy tréfa. Nagytata a székiben ült, s az újságot olvasta; ő a sublód előtt a babáját énekeltette. Helyet csinált neki a zsámolyon maga mellett, s fölváltva énekeltek; egyszer ő, egyszer a baba.

Stone Jeffrey Az Elohalott Balladaja | PDF

Amikor ő énekelt, a szája egész picikét elnyílt, s a hangszálai, anélkül hogy hangot adtak volna legföljebb néha nyikkant egy kicsitmegfeszültek.

Amikor a baba énekelt, az ő gégéje pihent, csak a feje billent félre, s a hallása feszült a messzibe.

széles galandféreg hermafrodita

Esztike nagyon szeretett így kettesben ülni nagytatával. A néha-néha megcsördülő papír a feje fölött, a meleg, ismerős test fönn a széken barátságosabbá tette a lemerülést a maga világába. Nagytatának nem volt az a szokása, mint nagymamuskának, hogy orvul megfigyelte őt. Az ember egyszer csak azt látja, hogy nézik, s nevetnie kell és elpirulnia.

Nagytata csak ott volt, és olvasott vagy az öreg, hosszú könyvben számolt, s ha eszébe jutott, hogy vele is foglalkozzék, akkor nagy papírcsörgés, széknyekergés, nyögés figyelmeztette, hogy nagytata le fog hajolni, s kövér egy személy átkeveredik a keresztezett férgekkel őt fogja keresni a szék- és asztallábakon át.

Ha nagytatával ült az ember, éppen csak azokat a tétova csápokat kellett fönnjártatni, amelyekkel a játékban elmerült gyermek kémli a szoba magasát maga fölött.

Most is csak ezek a csápok tudósították olyan édes volt így együtt énekelnihogy nagymamuska a szokott árnyék módján bejött, az újság nagytata térdére konyult, s arról, amit olvasott, halk beszélgetésbe kezdenek.

Pedig a kővel is aligha így nem jár. Rajta ragad, hogy egy hegyet akart letutajozni… Ha nagymamuska jelet nem ad, tán ezek a furcsa szavak is megmaradnak zsongásnak az Esztike hallásában; de nagymamuska odaintett nagytatának.

PARAZITÁK AMIKTŐL NEM JUTSZ SZÓHOZ!!

Esztike nem látta ezt az intést vagy hunyorítást, de annyi volt, mintha látta volna. Ahogy elhallgattak, a beállt szünet, nagytata bosszús, lázongó mormogása mind arra vallott, hogy azt a jól ismert jelet adták le, amellyel a felnőttek az ő jelenlétére emlékeztetik egymást. Szürke szemét egy pillanatra fölemelte az ének meredtségéből, s figyelmesen végigjárta őket a tekintetével.

A szem is csak azt mondta, amit a fül; nagytata arcán még ott volt a belefojtott szó, nagymamuskáén pedig a kétféle ijedelem, hogy nagytata olyat mond, amit ő otthon visszamondhat, s hogy nagytata rossz néven veszi, amiért leckézteti.

Ez alatt a szemfordulás alatt füléből is feljöttek esze világosságába az utolsó szavak: a tarhonya meg a százezer kerék, de legfőképpen, aminél nagytatát elnémították, hogy apuska mert hiszen az ilyen elnémulásokkor róla volt szó egy hegyet akar ide letutajozni.

parazita gyógyszerek emberben

Esztike nem volt kíváncsi természet. Illemtudón cipelte ide-oda a sámliját, tisztelte a határokat, amelyeken túl a felnőttek járnak-kelnek a maguk sámlijával és a maguk babájával. De még ezen vagy a következő napon Bora egy más furcsa dolgot mondott a konyhán, amiről nagytata beléje fojtott tréfájára kellett gondolnia. Bora anyuskáék szolgálója volt, s anyuska tízórai edényét hozta át, a félig megevett tojást s az éppen hogy megcsipegetett pirított kenyeret.

a férgek tüneteinek első jelei

Amióta anyuska beteg volt, ők is innen ettek, nagytatáéktól. Borának csak az edényekkel kellett a két lakás közt szaladgálnia: mosdásnál a spongyát fogni, evésnél a tálcát a szalvétával az ölébe rakni.

De Bora unta magát odaát, s ha Juszti néni vagy nagymamuska rá nem szólt, szívesen elácsorgott a konyhán. A tojássárgája most is rég rászáradt a visszahozott kistányérra, s ő még mindig a kredenc sarkát támasztotta. Juszti néni egy halat pucolt, s szabadkozott, hogy olyan ritkán csinál halat.

A többin csak elnyámmog, de a halat múlt vasárnap is az utolsó morzsáig megette.

Az Isten tudja, hova teszitek ti ott Körtvélyesen a halat. Mert Bora is a halászfaluból való volt. Egész nap ott kinn ladikáznak a Tiszán, azt még sincs hal. Ami van, olyan, hogy az ember nem meri megvenni.

Uploaded by

Isten őrizz, hogy valami romlott halat etessek meg szegény nyomorulttal. Amíg beszélt, sebesen kotorta a pikkelyt, úgy, hogy az ezüst végre mind a késen volt, a pikkelyek helyén meg rózsaszínűen bújt elő a hús.

Esztike és Bora is ugyanazt nézték: a sebesen járó kést s a tisztuló halat. Esztikének volt egy kis körül zárt konyhaköténye, abban neki is szabad volt a konyhába kijönnie, megmoshatta a hokedliján a zöldséget, s fölvághatta a petrezselymet — nagymamuska azt férgek a székletben egy felnőttnél, hadd szokjék a háztartáshoz; most azonban csak ott állt Juszti néni könyöke mögött, s merev pillával nézte a pikkelyek fényjátékát.

emésztőrendszeri férgek kezelése

Bora is azt nézte az ajtófától, de benne most is a bolondság járt; mert Bora tele volt bolondsággal, föl-le járt benne, a kiböffenő arca s a hol erre, hol arra ficamodó csípeje közt. Most is egyszer csak azt mondja: — Ne féljen, lesz itt hal. Csak a Tiszát hozzák be az urak a város alá… Mért, nem hallotta tán, Juszti néni?

milyen paraziták okozzák a bőr viszketését

Itt fog elfolyni abban a gödörben a gimnázium alatt. Ahol most a céllövölde van. Neked mindig vannak ilyen bolondgombáid — szólt rá Juszti néni, de látszott, hogy ő is szívesen hallgatja.

Welcome to Scribd!

Csodálom, hogy Juszti néném nem hallotta. Tessék csak megkérdezni Márton bácsit; ott beszélték Janikával a műhelyben… Márton bácsi a Juszti néni ura volt, s az, hogy az ő műhelyében beszélték, hozzá azzal a szeles rokongyerekkel, aki folyton az úr körül hallgatózott, egy kis méltóságot adott a dolognak. Itt lesz a kikötő a városház mögött.

Akkor legalább én egy személy átkeveredik a keresztezett férgekkel kapok egy jóképű hajóst — böffent ki Borából az új bolondság. Esztike ritkán tett fel kérdéseket.

Calver szórakozottan felhúzta a szemöldökét, de aztán észbe kapott, és idegesen rázta a fejét. A társalgás kezdett egyre kínosabb irányba terelődni. Ha akarod, én megteszem, ó, de még milyen szívesen megteszem, hiszen igazán szép csizmád van, és végül is egy ilyen hatalmas erejű ember csizmája talpát csókolgatni, nemcsak hogy nem szégyen, de egyenesen megtiszteltetés, de még ha szégyen lenne is, hát kit érdekel, inkább szégyenüljek meg, mint hogy kiszenvedjek a fojtogatásodtól! Az összes barbár istened nevére kérlek: engedd már el a torkom!

Nemcsak mert a felnőttek a kérdést zaklatásnak veszik, s ritkán adnak kielégítő feleletet; az esze is más volt, nem olyan, amelyik kérdéseket terem. Járt ide-oda, mint a virágállatok tapogatója, maga se tudta, mit tapogat ezzel az imbolygással. Képek, illatok, előérzetek gyűltek össze benne, kérdésekre ritkán volt szüksége ennek a tapogatózásnak.

Most azonban egyik furcsaság a másik felé nyúlt.

S az, hogy Juszti néni is a tutajosokat kezdte emlegetni, a kettőt szinte összerímelte. Az, hogy egy gyerek gondolkozik, s nagy hallgatásában ilyesmit forgat a fejében, Juszti nénit mindig meghökkentette egy kicsit. Bora azonban nem volt ilyen csodálkozó, ő jóformán maga is gyerek volt még; az efféle kérdésekben őt nem a váratlan lelki tartalom, hanem a váratlanul egymás mellé került dolgok ragadták meg. Egy hegyet?

De Esztike megzavarodva nézett rá, s nem felelt. Hátha nagytata is csak úgy mondta, talán csak ráfogta apuskára. Az egész sokkal homályosabb volt, semhogy beszélni tudott volna róla, azonkívül tán meg is bántja vagy szégyenbe keveri apuskát, ha beszél. Csak nézte Juszti nénit és pirult.

De Juszti néni, úgy látszik, rájött valamire.

giardiasis celiac disease

Tán maga is hallott az urától róla; hisz a közgyűlésen is vitatták. Vagy csak a gyerek zavarán fogott gyanút?

Arra gondolt, hogy a kislány apja beszélt előtte valamit, s most majd elmondja, hogy a cselédek kinevették. Hát persze hogy le lehet tutajozni — fordult kedvesen Esztikéhez. Sok hegyet széthordtak már az emberek.